Sziasztok!
Ez itt a harmadik része a TörténelemÓra sorozatomnak és ma a Blancpain történetét hoztam el. Órakészítés szempontjából fontos márkáról lesz szó ami a XX.-ik században nagy változáson megy át és visszahozzák a halálból de hogyan?
Kezdetek,
1735-ben járunk amikor Jehan-Jacques Blancpain megalapítja órásműhelyét Villeretben és családi vállalkozásként működik majdnem 200 évig. Az órák és a műhely is egyaránt rengeteg változtatáson esett át mint például új gátlóműves szerkezetek, és ultravékony konstrukció. A műhely idővel Villaretből Le Brassusba települt át ahol kifejezetten komplikált szerkezeteket gyártanak egy felújított malomépületben. Ugorjuk egy kicsit egészen 1961-ig amikor a Blancpain az akkor még SSIH csoport tagjává válik olyan márkákkal együtt mint a Tissot és az Omega. Ez egy hatalmas lépésnek számított a gyár életében mert több mint 220,000 terméket adtak el 1971-ben. Az 1970-től 1988-ig tartó quartz válság pénzügyileg megingatta a svájci órapiacot. A mérnöki mechanikus és automata szerkezeteket leváltották olcsó japán quartz szerkezetekre ezzel ugyan feltette a Seikot és Citizent a térképre viszont a svájci órák hatalmas árat fizettek. Ez alól a Blancpain sem volt kivétel és a gyár pénzügyi nehézségek miatt lehúzta a rolót. 1983-ban a SSIH és az ASUAG összeállt, hogy megmentsék a piacot és létrejött az ASUAG/SSIH ami később a Swatch Group lett de ne rohanjunk előre.
(Kép)
"Blancpain has never made a quartz watch and never will."
HU: "Blancpain soha nem csinált quartz órát és nem is fog."
Ehhez a mottóhoz mai napig tartja magát a cég. 1892-ben megvették a Rayville Blancpain márkanevet az SSIH-tól és Le Brassusban kezdte újra történetét Blancpain SA névvel. 1992-ben Jacques Piguet eladta a céget az SMH-nak (a cég amiből a Swatch Group alakult.) és a mai napig is a Swatch Group ékköve. 2002-től napjainkig Marc. A Hayek vezérigazgató alatt Le Brassus-ban és a közeli Le Sentier-ben működik tovább.
Fifty Fathoms
A Blancpain rengeteg órái közül egy mégis kitűnik. A búváróra 1953-ban került piacra acél tokban, domború üveggel lehetett kapni és képes volt a 91 méteres (50 Fathoms) mélységet is kibírni. Ma már több változata is van a modellnek kronográfal és tourbillonnal is.
(Kép: Chrono24)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
